Így látnak minket

Külföldi diákok az Eötvösről

A 2009/2010-es tanévben két olyan diák is tanult az intézményünkben, akik távoli, egzotikus országokból érkeztek hozzánk. Az alábbiakban az ő vallomásaikat olvashatjuk saját hazájukról, és arról, hogyan látják a mi országunkat, életünket, nyelvünket, iskolarendszerünket.

Miki Takafumi

Japánból érkeztem, északról, Hokkaido szigetéről. Európába szerettem volna jönni, és Magyarország, Dánia és Norvégia közül választhattam. Egy könyvben sok szép képet láttam Magyarországról, és úgy hallottam, hogy a magyar konyha nagyon jó. Nem sok egyebet tudtam, de ismertem a Rubik-kockát, és hallottam, hogy nagyon nehéz a magyar nyelv. Japánban szinte csak angolul lehet tanulni, és úgy gondoltam, hogy én egy olyan nyelvet szeretnék elsajátítani, amit kevesen beszélnek. Bár a magyar nyelv valóban nagyon nehéz, de tetszik nekem, jobban szeretem, mint az angolt.

A magyar nyelvben számomra az egyik legnehezebb dolog a ragozás volt, mert a japán nyelvben nincs. Ezen kívül vannak olyan hangok, amelyek a magyarban megvannak, de a japánban nincsenek, így nagyon nehéz számomra a kiejtés is. 

A japán és a magyar kultúra nagyon különbözik. Például Japánban az épületek őrzik a hagyományokat, a templomok még ma is fából készülnek. A konyha is más, mi mindennap eszünk rizst, és sok halat fogyasztunk. A magyarok nagyon közvetlenek, japánban nem szokás üdvözléskor puszit adni vagy kezet fogni. Még a szűk családban sem. 

 Nálunk Japánban a tanév teljesen másként alakul, mert az iskola áprilisban kezdődik, három harmadévünk van, és egy hónap a nyári szünet. A magyar iskolámban nekem az egyik legfurcsább dolog az volt, hogy itt együtt tanulnak a kicsik és a nagyok, és az is szokatlan volt kezdetben, hogy az osztálytermeket óráról órára cseréljük. Nálunk az órák hosszabbak, 50 percig tartanak, és a szünetek 10 percesek. A japán iskolákban nagy a fegyelem, a diákok csak akkor szólalhatnak meg, ha jelentkeztek, és a tanár szólította őket. Az órákon a tanárok csak ritkán tesznek föl kérdéseket, inkább csak elmondják és felírják a táblára a megtanulandókat. A japán középiskolákban nincs ebédlehetőség, mi visszük magunkkal az ennivalót. Az iskolák többségében a diákok mindennap egyenruhát viselnek, de például nálunk csak az iskolai rendezvényeken kötelező. Egy nap 6 vagy 7 óránk van, és miután háromkor vagy négykor végeztünk, kötelező klubfoglalkozások következnek. Az órák egyébként 9-kor kezdődnek és nincsen 0. óra, mint itt, Magyarországon.

A középiskola a 10-11-12. évfolyamból áll, a mi iskolánkban egy évfolyamon 7-8 osztály van, és minden osztályba kb. 40 fő jár. Az én gimimbe fiúk és lányok vegyesen járnak, de néhány iskolában csak fiúk vagy csak lányok vannak.

A szabályaink szigorúbbak, a házirend pl. tiltja a hajfestést és a piercingek viseletét.

Japánban úgy hallottam, hogy a magyarok nagyon magasak, és meglepődtem, amikor az első találkozáskor kiderült, hogy az osztálytársaim velem egyformák. Az is érdekes számomra, hogy a mostani osztályom már öt éve együtt van, és még három évig együtt járnak, mert nálunk minden évben cserélődnek az osztálytársak.

Nálunk a legfontosabb ünnepség az iskolaünnep, ami háromnapos. Az első napon jelmezben járjuk be a várost, a második napon fordított nap van, ilyenkor a fiúk lányoknak, a lányok fiúknak öltöznek, és játékvásár is van. A harmadik nap a sportoké.

Nagy különbség a két ország között, hogy Japánban a kiskorúak 11 óra után nem mehetnek ki sem az utcára, sem a szórakozóhelyekre, melyekből egyébként nagyon kevés van. A szórakozás nálunk a játéktermeket, a karaoke-t és esetleg bowlingot jelenti. A „nagykorúság” is különböző, mert két korhatár van: az egyik a 18 év, míg a másik a 20 év. 18 éves kortól lehet pl. kocsit vezetni, 20 éves kortól pedig alkoholt fogyasztani és dohányozni, illetve szavazni. Természetesen az iskolában tilos a dohányzás.

Az otthoniakkal többféleképpen tartom a kapcsolatot, a szüleimnek hetente, kéthetente írok e-mailt, a barátaimmal pedig levelezünk. Egyszerre tartom rövidnek és hosszúnak ezt az egy évet, amit itt töltök. Olyan sok minden történt velem, hogy szinte elröpült az idő, de a barátaim már hiányoznak egy kicsit, bár itt is sok új barátra találtam, mert úgy érzem, az osztálytársaim befogadtak.

Egyszer egy hetet töltöttem Németországban, és nagyon tetszett, hogy külföldön lehetek. Szerettem volna kipróbálni magam, hogy hogyan boldogulok idegen emberek között egy teljes évig. Nagyon örülök, hogy itt tölthettem egy évet, mert Magyarországon igazán szabadnak érzem magam!

Thanoost Boonma

Cserediák vagyok Thaiföldről, Bankokból. Csak három éve, hogy először hallottam Magyarországról egy thai filmben, ahol a magyar zenéről beszéltek. Ennél több információt az AFS-nél hallottam az országról, mielőtt ide érkeztem volna, utána rákerestem az interneten. Csak egyszerű információkat és néhány budapesti képet találtam, mielőtt megérkeztem. Csak azt tudtam, hogy a főváros Budapest, és a képek alapján érdekelni kezdett ez az ország.

Az itteni élet nagyon különbözik a thai mindennapoktól, mert a kultúra teljesen más, és olyan életérzéssel találkoztam, amivel ezelőtt soha. Véleményem szerint a magyar nyelv jobban hasonlít a thai nyelvre, mint az angol, de nekem így is nagyon nehéz magyarul beszélnem. A legnehezebb szerintem a nyelvtan, és beszédben a gyors mondatalkotás. A magyar kiejtés nem okoz problémát, de amikor olyan kifejezések vannak, amelyeket nem szabályszerűen használ a nyelv, nagyon nehezek nekem. Ezeket próbálom úgy megjegyezni, ahogy hallom őket, és nem keresem a szabályokat.

Az első benyomásom, amikor megláttam az iskolát, az volt, hogy az építészeti stílus nagyon különböző a miénktől. Az iskola háromemeletes a földszinttel együtt, sok tanteremmel és minden óra más teremben van. Egy tanóra 45 perc, a szünet közötte 15 perc, amikor is szendvicset eszünk és egy nap 4-6 óra van. Érdekes volt, hogy nem kell egyenruhát viselni, mert Thaiföldön mindennap hordanunk kell, és az egyenruhák különbözőek, minden iskolának más és más. Az én iskolám nem állami és nem magániskola, hanem az egyetem gyakorlóiskolája, így az egy kicsit különbözik a többitől. Ezen kívül Thaiföldön sok nemzetközi iskola is van. Az iskolám hat épületből áll, amelyek között van két-, öt- és hatemeletes. Az ebédlőnek van egy külön épülete, mert 1000 diák ebédel ott. A thai iskolákban van egy egyórás ebédszünet, és az ebédlőben 16 féle étel van, melyek közül szabadon választhatunk, az ára pedig alacsonyabb, mint az iskolán kívül. Az én iskolám csak középiskola, és kb. 2500 tanulója van.

A házirend szerint nem festhetjük és nem követhetjük a hajvágásban a divatot, illetve csak iskolatáskát és iskolai cipőt hordhatunk. Egy tanítási óra 90 perces, két szünet van 11 és 12 óra között, és kb. 2 órakor egy 20 perces pihenő. Az iskola 16:10-kor fejeződik be, de 08:30-kor kezdődik. Az iskolámnak van egy futballpályája és egy tornaterme (kosár- és két kézilabdapályával).

Az én magyar osztályom a 9.a. Itt mindenki barátságos, bár csak 15-16 évesek, és én 17 éves vagyok. Mi egy kicsit különbözünk. Szeretem még a 12.b osztályt, ahová 18-19 évesek járnak, ahol jobban megértjük egymást, mint 9.-es osztálytársaimmal.

Amikor megérkeztem, először azt mondtam, hogy az életstílus és az ételek nagyon különbözőek. Az első három hónapban nehezen tudtam alkalmazkodni az ételekhez és az étkezési szokásokhoz, mert nálunk egy nap háromszor rizst eszünk. Például az első nap az iskolában nem volt mit ennem, mert a szendvicset, amit a fogadó családomtól kaptam, már a buszon megettem. Az iskolában 5 óránk volt, és én nagyon éhes voltam. A második nap már többet tudtam meg a magyar iskolai életről, és egyre jobban kezdtem érezni magam.

A magyar iskolában szerintem nagyon keményen és többet kell tanulni, mint a thai iskolákban.

Csak néhány egyszerű dolgot tudok a magyar történelemről.

A thai iskolákban nem szokás a magyar nemzeti ünnepekhez hasonló alkalmakat megünnepelni, de az anyák napját, apák napját, újévet igen. A hivatalos nemzeti ünnepekkor otthon maradunk, és nem megyünk iskolába.

Hetente egyszer vagy kétszer beszélek a családommal, általában ők telefonálnak, mivel olcsóbb, ha onnan hívnak. Néha MSN-en is beszélünk.

Nem beszélek túl gyakran a thai barátaimmal, inkább Facebook-on vagy MSN-en tartjuk a kapcsolatot. Néha hiányoznak a rokonaim, de nem nagyon, mert általában velük évente egyszer találkozom, és én éppen egy évig vagyok itt. Ez nem is olyan hosszú idő...

Magyarul tanulok és néha angolul, de amikor a barátaimmal beszélek, gyakrabban szoktam használni az angolt.

A kulturális sokk engem nem érint nagyon mélyen, mindig vonzottak a világ új dolgai. Sokat szeretnék tudni a világ különböző életformáiról, néha unatkozom, de akkor megpróbálom jól érezni magam. Én alkalmazkodom, és ennyi az egész!

Azért szerettem volna egy évet külföldön tölteni, mert kíváncsi voltam erre a tapasztalatra: egyedül lenni, messze a szüleimtől, a barátaimtól egy más nyelvi környezetben és életstílusban. Ezt nagyon érdekesnek találom. Úgy gondolom, hogy ezáltal jobban megállom a helyem a világban, megtudom, mit jelent az igazi élet. Ha mindig a szüleimmel vagyok, soha nem fogok tudni segíteni magamon. Nem ismerek meg külföldi embereket, új nyelveket, és így kisebb lesz a saját világom. Ha lehetőségem van külföldre menni, akkor ki fogom használni ezt, hogy kihozzam a legjobbat az életemből.

Mielőtt külföldre megyek, meg kell ismernem annak a helynek a kultúráját, mert a kultúra mindig más, bár néhány szempontból kissé hasonló.

(A vallomásokat angol nyelvről fordította, lejegyezte és megszerkesztette: Toledo Gabriella)

Kisdiákok az Eötvösről

„Azért szeretek ebbe az iskolába járni…”

Én még csak 6 hónapja járok ebbe az iskolába. Nagyon hamar beilleszkedtem, amit köszönhetek az aranyos osztálytársaimnak és a tanáraimnak. Sok új barátra leltem.

Számtalan programban veszünk részt. Sok versenyt hirdetnek, amire szívesen jelentkezek.

Minden évben szerveznek tábort az alsósoknak, az idén én is készülök. A suliban nagyon finomakat főznek, és változatosak az ételek. Ebben az évben megkaptuk az új formaruhát, amit már fel is avattunk a március 15-i ünnepségen. Így látszik, hogy egy közösséghez tartozunk. Az osztálytársaimmal olyanok vagyunk, mint egy kis család.

Nagyon örülök, hogy ilyen jó iskolába kerültem!

Csernyik Réka
3.a

Amikor kisebb voltam, már nagyon vártam, hogy ide jöhessek.

Nagyon érdekesnek találtam a testvérem elmondása alapján ezt az iskolát. Szerettem volna megtanulni írni és olvasni.

Ebben az iskolában azt szeretem, hogy szimpatikusak itt az emberek, szép a parkoló közepén álló fenyő, a tanár nénik és a tanár bácsik beleélik magukat a munkájukba, és szép ez az iskola.

Én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ide járhatok. Irigyelhet minket, aki nem ide jár!

Kiss Hanna
3.a

Már amikor ovis voltam akkor tudtam, hogy ha törik ha szakad, én ide fogok járni.

Nagyon szép az iskola és nagyon tetszett már így is. A tesóm is idejár. Amikor már elsős voltam, akkor láttam egy nagyon vicces bácsit, és egy idő múlva kiderült, hogy az az igazgató bácsi!

Nagyon vicces volt Józsi bácsi, Tibi bácsi és a tanár nénik is. Náluk kedvesebbet se kívánhattam! Telt az idő és egyre jobb lett. Másodikos lettem, aztán harmadikos és egyre jobb!

Ica néni nagyon kedves volt és Erzsike néni sokszor mesélt nagyon érdekes történeteket.

Ez a világ legjobb iskolája és mindig a kedvencem lesz!

Kiss Loránd
3.a

Úgy kerültem ebbe az iskolába, hogy már sok ismerősünk járt ide és csak csupa jó dolgokat mondtak a suliról.

Először is azért szeretek ebbe az iskolába járni, mert nagyon, mondhatnám borzasztóan kedvesek a tanárok! Minden tanár üdén, frissen lép be a tanterembe. Kedvenc tantárgyaim a matematika, a technika, a magyar és a rajz. Meg még azért is szeretek ide járni, mert finomak az ételek és a szakácsok is kedvesek. És még azért is, mert nagyon nagy az udvar és azért jót lehet rajta szaladgálni. Imádom ezt az iskolát, mert mikor belépek az ajtón, úgy érzem magam, mintha otthon lennék. Mindig szépen fel van díszítve az aula alkalomhoz illően. Jó nagy tornatermek vannak, ezekben az a jó, hogy sok mindent lehet bennük csinálni. Pl. futni, játszani, tornagyakorlatokat elvégezni, stb.

Nagyon szeretem ezt az iskolát. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Baglyos Evelin
4.a

Óvodás koromban nagyon vártam az iskolát.

Nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet, de azt tudtam, hogy önállóbb leszek. Annyira érdekelt, hogy mi a könyvek titka, hogy nagycsoportos koromban megtanultam olvasni, szinte magamtól.

Az iskolában egyre beljebb kerülök a „titkok birodalmába”, és a kíváncsiságom csak fokozódik. Gyakorlóiskolába járok, és ez azért jó, mert a tanárok és gyerekek egyaránt a legjobb tudásuk szerint akarnak dolgozni.

Azt gondolom, jó osztályközösség alakult ki nálunk, mindenkinek akad barátja. Nekem sok barátom van, számíthatok rájuk bármikor. Amikor csak lehet, a játéktól pezseg a hangulatunk. Szerencsére jól főznek, így sose maradok éhen.

Megnyugtató a gondolat, hogy a suli, a továbbtanulást is biztosítja így akár 18 éves korunkig is élvezhetjük a megszokott környezetet!

Dienes Györk Márton
4.a

Mivel egy CSOKI iskolába járok – ami már maga is meseszerű, Gombóc Artúr jut eszembe.

A jó öreg madarunk a csokoládét minden tulajdonságáért szereti.

A kerek csokit, mint egy kerek hangulatú napot, a szögletes csokit, mint a megújult iskolaépületünk, a hosszú csokit, mint az ebédlői folyosót, a gömbölyű csokit, mint tesiórán a labdázást, a lyukas csokit, mint a lyukasórákat, az édes csokit, mint ebédre az aranygaluskát, a tavalyi csokit, mint a tavalyi osztály kirándulást, az idei csokoládét, mint az idei farsangot…

Én ezekért szeretem a CSOKIT. Talán ide még Gombóc Artúr is szeretne járni!

Nagy Hanna
4.a

Hogyan is kerültem ebbe az iskolába?

Kiskoromban az Eszterlánc Óvodába jártam. Reggelenként anyukámmal, a „Csokisuli” mellett mentünk el. Folyton kérdezgettem a mamámat, hogy ez az iskola valóban csokiból van? Azt gondoltam, hogy minden nap csokival várják a gyerekeket, s a padok, a falak is csokoládéból készültek, de lehet, még a tanító nénik is.

A nagy álmodozásnak egyszer csak vége lett, amikor az óvoda utolsó éveiben dönteni kellett, hogy hova is fogok járni, mit szeretnék tanulni már első osztálytól kezdve. A szüleim azt szerették volna, ha az angol tudásomat alapozzuk meg az óvodai előkészítőn, így beírattak angolra. Igen ám, de egyszer megkérdezte az óvónéni, hogy ki szeretné kipróbálni a franciát? Én azt válaszoltam néhány pajtásommal együtt, akikkel még most egy osztályba járok, hogy én örömmel. S így találkoztam a francia tanár nénimmel, Máté Ági nénivel, aki játékosan, szeretettel tanított. S ezért őt is és a franciát is nagyon-nagyon megszerettem.

Egy alkalommal fizetni kellett az angol előkészítőt, amikor – a szüleim legnagyobb meglepetésére - közölték: - De ez a gyerek nem angolra jár, hanem franciára!

Azóta is mulatunk rajta, hogy én hatévesen egyedül eldöntöttem, hogy mit szeretnék. Ági néni sokat mesélt az iskoláról, ahol ő tanít, s így elmentünk az előkészítőre Béres Marika nénihez. Nagy szerencsémre a tanító néni szigorú szeretettel vezetett be minket az írás-olvasás tudományába.

Az első találkozás óta is örömmel lépek be az iskola kapuján az osztálytársaimhoz. Szeretem a szép környezetet, s hogy mindig tisztaság van. Ha valami gondom van, mindenki segítőkész. Mindig jól érzem magam az iskolai rendezvényeken s boldog vagyok, ha én is szerepelhetek. Az osztályfőnököm, Bere Andi néni és a napközis tanár néni, Jutka néni sok figyelmet, szeretet fordít ránk, s ha sikeresek vagyunk valamiben, örömmel tölti el őket is és bennünket is. Sok szép élmény ért ebben az iskolában, a kirándulásokon, farsangokon s a vidám együttléteken is.

Ezért is szeretem nagyon ezt az iskolát!

Megalapozza a tudásomat, felkészít, hogy arra a tagozatra járhassak felsőben, amit nagyon szeretnék. Úgyhogy örömmel tölt el, hogy ennek az iskolának a tanulója lehetek, s büszkén mondhatom, hogy én az Eötvös József Gyakorló Általános és Gimnáziumba járhatok!

Drágár Petra
4.a 

Szülők az Eötvösről

„Miért jó itt gyermekeinknek?” – szülők az Eötvösről

Mielőtt első gyermekünket iskolába írattuk volna, sok mindent kellett mérlegelnünk.

Jó néhány évvel ezelőtt én is ezen iskola padjait koptattam, s igen szép emlékek fűztek ide. Ez azért nem volt kizárólagos indok, ezen kívül felmértük az Eötvös jó megközelíthetőségét, biztonságos fekvését, tiszta környezetét is.

Ezek után szétnéztünk bent is, s bizony az intézmény igen sokat változott előnyére az évek során! Modern, minden igényt kielégítő berendezése, technikai felszereltsége, igényes tantermei stb. is sokat nyomtak a latban a döntésünkkor.

Mindez még nem lett volna 100%-os, ha nem bizonyosodunk meg az iskolában folyó hatékony tevékenységekről, fejlesztésekről, melyek közül a gyerekek kedvükre válogathatnak.

A 8 osztályos gimnázium lehetősége is igen tetszett nekünk.

Ezek után már csak a pedagógus személye volt a kérdés, amiben gyermekünk nyújtott segítséget. Ő választotta ki tanító nénijét Harcsa Irénke személyében, akiben mi sem csalódtunk, s a matematika tagozat is igen megtetszett mindannyiunknak.

Második gyermekünk iskola- és tanítóválasztása négy év elteltével már egyáltalán nem volt kérdéses!

Takácsné Gaál Krisztina

Hogy mért választottam gyermekeim részére az Eötvös József Gyakorló Általános Iskolát és Gimnáziumot?

25 éve szüleim engem a Gyakorló Általános Iskolába írattak be.

Az ide vágyó diákoknak a bejutás akkor is igen nehéz volt a túljelentkezés miatt, ezért én az első évnyitón nem is vettem részt, csak ezután kaptuk az értesítést, hogy az első tanítási napon mégis várnak az iskolába.

Sokan el akarták a szüleimet ijeszteni azzal, hogy ebben az intézményben a „kistanárok” gyakorolni fognak, és nem mindig a gyerek érdekét fogják szem előtt tartani. Szüleim nem hallgattak a negatív véleményre, és ezt bizony jól tették.

1984-ben végeztem a 8. osztályt. Akkor még nem volt gimnáziumi tanítás, így más iskolában tanultam tovább, és egyetemi végzettséget szereztem.

Figyelemmel kísérve az iskola sorsát, azt, hogy a közoktatási rendszer fejlődésével, lehetővé tették a 12 évfolyamos iskolamodell kialakítását, fel sem merült bennem, hogy más iskolába írassam be fiaimat. 2005-ben és 2006-ban örömmel jöttünk az óvoda után a nyílt felvételi napokra. Mindkét fiam saját maga választott tanító nénit is. Azóta sem csalódtunk az iskolában. A pedagógusok között többen az én időmben kezdtek tanítani, pl. Dr. Komáromi István igazgató úr is. Levente fiam már a 35 éves kiadványban is szerepel  mint első osztályos diák.

Azt tapasztalom, hogy az eltelt 4 év alatt – valóban a gyermekek érdekeit szem előtt tartva – a tanári kar mindent megtesz értünk is.

Napi a kapcsolat a Szülői Munkaközösség, a szülők és az iskolavezetés között. Gyermekeinket szeretettel, nagy odafigyeléssel tanítják, jó légkör veszi őket körül. Az iskola közösségi munkájában a szülőik is szívesen vesznek részt.

Köszönet az Iskolavezetésnek, a tanári karnak azért, hogy gyermekeink részére biztosítják a jó felkészülést, az előremenetelt.

A gimnáziumi tanulási lehetőséggel élve, remélem, mindhárom gyermekem 12 évig fogja koptatni az Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium jósavárosi épületének padjait!

Horváthné Ujvári Judit

Gyermekeim az intézmény 8. és 11. évfolyamos tanulói a nyolcosztályos gimnáziumban.

Amikor negyedikes korukban választás elé kerültünk, nem volt könnyű a döntés.

Az Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban ekkor már tizedik éve volt annak, hogy megindult ez a képzési forma. Tájékozódásunk szerint egyre népszerűbb lett az említett tagozat, hiszen az eddigi egy helyett úgy tűnt, két tanulócsoportot indít az iskola.

A tantárgyi hálót tanulmányozhattuk az interneten, és abból úgy tűnt, hogy ez maximálisan igazodik a gyerekek gondolkodásának mindenkori fejlettségi szintjéhez. Bizonyos tantárgyakban a tananyagbeosztás lineáris módja kevésbé feszített tempót ígért a gyermekemnek.

Az is nagyon vonzó volt, hogy ötödik osztálytól egy közösségben fejlődhet gyermekem egészen az érettségiig. Reméltem, hogy a szaktanárok és az osztályfőnök személye is állandó lesz, így ugyanaz a pedagógusközösség segítheti gyermekemet a harmonikus személyiségfejlődésben, amikor megjelenik a kisgyermekkorból a felnőttkorba való átmenet kritikus időszaka. Úgy gondoltam, ez nagy érzelmi biztonságot nyújt majd gyermekemnek.

A nyolc év nagy lehetőséget ad a társas kapcsolatok, a tanár-diák viszony elmélyüléséhez is.

Ezen a tagozaton az eddig végzett osztályok eredményei, az érettségi vizsgák sikeressége, ill. a beiskolázási, felvételi mutatók is azt igazolták számomra (amiről az év végi összesítésekből lehet tájékozódni), hogy jó helyen lesz a gyermekem, ha ide kérem a felvételét.

Elvárásaim teljesültek, elégedett vagyok, s négy évvel később ide kértem a kisebbik gyermekem felvételét is. Annak ellenére, hogy nem vagyunk nyíregyházi lakosok, vállaljuk a bejárást, hiszen sokat kapunk az iskolától!

Sőrés Lászlóné
SZMK választmányi elnök