Újévi kirándulás a Zemplénbe
Jó melegen felöltözve, kellemetlen, csípős hidegben indultunk útnak. Kriszti néni és Jutka néni minden eshetőségre felkészülve, még plédet is hoztak magukkal.
A buszból mindenki a téli tájat figyelte. Ameddig csak elláttunk, mindenütt víz, víz és jég. A Tisza és a Bodrog ártere olyan volt, mint egy hatalmas korcsolyapálya.
Kirándulásunk első állomása a gyönyörűen felújított sárospataki vár volt. Az idegenvezetőnk sok érdekes dolgot mesélt a vár történetéről, egykori lakóiról. A lányokat egy különlegesen szép lányka ruha, a fiúkat pedig egy csodálatos, kék kövekkel díszített kard kápráztatta el. A Vörös torony tetején ritka látványban volt részünk. A szikrázó napsütésben az egész Zempléni-hegységet megcsodálhattuk. A torony pincéjében egy nagyon mély kutat, gabonatároló gödröket és kézi malmot is láttunk.
Sátoraljaújhelyen libegővel mentünk fel a hegyre. Még otthon megbeszéltük, kinek ki lesz a párja, ki mellett érzi magát biztonságban. A kilátónak csak a feléig jutottunk, mert féltünk továbbmenni az erős szélben. Minden gyerek, még a legfélősebb is kipróbálta a „hófánkot”. Pénzünk fogytával, popsi sível és nejlonzacskón csúszkáltunk a hegyoldalban. Végül Margó néni forró csokival és teával vendégelte meg az átfagyott társaságot.
Útban hazafelé arról beszélgettünk, hogy áprilisban merre vegyük az irányt, a Huták, vagy a Bükk legyen-e a következő úti cél.
6. osztályosok és Györgyi néni