Lucázás

December 13-a Luca napja. Régen (a Gergely naptár életbe lépése előtt) e napon volt az évben a legrövidebb a nappal, az éjszaka pedig a leghosszabb. A „boszorkányok” nyugodtan tevékenykedhettek ilyenkor, ezért gonoszjáró napnak tartották.

A boszorkányok felismerésére- kilencféle fából, szögek helyett bükkfa ékekkel- készült a lucaszék. A széket Luca naptól karácsonyig kellett elkészíteni, innen a mondás: Lassan készül, mint a lucaszéke. Aki a karácsonyi misén arra ráállt, meglátta a boszorkányt.

Ekkor ültették a lucabúzát. Az elvetett búza karácsony esti állapotából következtettek a jövő évi termésre, a család és a jószág egészségére.

Az eladósorban lévő lányok gombócot főztek ezen az estén. Mindegyikbe egy fiúnevet rejtettek el. A gombócokat forró vízbe dobták, majd azt, amelyik elsőnek "felugrott", gyorsan kikapták. Az abban elrejtett fiúnév jelentette a jövendőbeli keresztnevét.

A gyerekek lucázni, kotyolni jártak. Termékenységvarázsló énekekkel, versekkel köszöntötték a házigazdát.

Ezt a hagyományt elevenítettük fel. Az alsó tagozatos gyerekeket az ebédlőben köszöntöttük kis műsorunkkal.

Jó hangulatban készültünk a lucázásra, jó volt megismerkedni ezzel a régi népszokással.

„Kitty-kotty, kitty-kotty
Adjon Isten jó bort, bő búzát, borockot,
vörös farkú malacot!”

A 4.a és a 4.c osztály

Galéria