Kiszebáb égetés

Egy verőfényes, áprilisi délutánon lassan gyülekezett a gyereksereg az iskola udvarán. Senkinek nem volt kedve félbehagyni az önfeledt játékot. Ám amikor Eszter meg Kíra megjelent a hatalmas babával, mindenki szaladni kezdett.

A telet jelképező szalmabábut a gyerekek kicipelték az udvar közepére, hogy hagyományainkhoz híven elégessük. Nagy örömujjongás tört ki, amikor Rita néni meggyújtotta a bábut. Körbejárva együtt énekeltük a Tavaszi szél vizet áraszt…kezdetű népdalt. Amíg vártuk, hogy a szalmabáb elhamvadjon, mindenki kívánt magában valami jót, vagy megfogalmazott egy kellemetlen dolgot, amitől szeretne végkép megszabadulni.

„Ég a kisze, lánggal ég,
Bodor füstje felszáll;
Tavaszodik, kék az ég,
Meleg a napsugár.

Mire füstje eloszlik,
A hideg köd szétfoszlik.
Egész kitavaszodik.”

Noviczki Eszter
4. a osztály