Élménydús utazás Csehországban

Iskolánk 8-10. osztályos diákjainak és pedagógusainak 45 fős csoportja 2016. október 27-29-e között tanulmányi  kiránduláson vett részt Csehországban.

Az Eötvösben nagy hagyománya van az országismereti kirándulásoknak és a természetjárásnak is. Ezen utazás keretében célunk volt Prága főbb nevezetességeinek megismerése, a tanulók történelmi, földrajzi ismereteinek bővítése, valamint a Cseh Svájc nevet viselő Nemzeti Parkban tett gyalogtúrával a természetjárás népszerűsítése.

Csütörtök délelőtt a Vencel tér Nemzeti Múzeum felőli végéről indulva gyűjtöttük a nap első prágai benyomásait. Prága legjelentősebb újvárosi tere nem csak kulturális és üzleti központ, hanem jelentős történelmi események színhelye is volt. 1964-ben két diák felgyújtotta itt magát a rendszer elleni tiltakozásként, s az 1989-es forradalom idején is nagy demonstrációkat tartottak e helyen.

A tér végén jobbra fordulva a Na Prikopé bevásárló utca a Lőportoronyhoz vezetett el minket, majd a zsidó negyedben sétáltunk. Ezután érkeztünk meg az Óváros térre, mely Prága legrégebbi, már a 12 század óta létező tere. Közepén Húsz János szobra áll, melyet 1915-ben, máglyahalálának 500. évfordulójára készítettek. A tér legérdekesebb része az óvárosi városháza mellett lévő csillagászati óra, amely 10-22 óra között az apostolok felvonulásával jelzi az egész órákat, valamint a nap és a Hold pozíciója is látható rajta. Legrégebbi része 1410-ből származik.

Sétánk következő állomásaként felkerestük a Károly hidat, amely a cseh főváros egyik fő látványossága. 516 méter hosszú, 10 méter széles, s midkét oldala szebbnél szebb szobrokkal díszített. Utcazenészekkel, grafikusokkal, mutatványosokkal és fényképezőgépeket kattingató turisták tömegével találtuk szemben magunkat. Néztük a folyón haladó hajókat, a vizen úszkáló hattyúkat és vadkacsákat, s csodáltuk a hullámokon megcsillanó fényeket és a száztornyú város panorámáját.

Aztán megkerestük a piacot, ahol gyümölcsöt, édességet, ajándéktárgyakat árulnak sokkal elfogadhatóbb áron, mint a nagy turista központokban, s itt csoportunk alaposan be is vásárolt. A buszra várakozván egy szabadon használható zongorán Kristóf rögtönzött „minikoncertet” adott, melyet nagy tapssal köszöntünk meg.

Második napunk zömét a Cseh-Svájc Nemzeti park Edmund szurdokában, egy nagyon szép természetvédelmi helyen töltöttük. A buszt Hrensko-ban hagyva gyalog indultunk a Kamenica völgyébe kitűnően kiépített sétaúton, de haladtunk sziklába vájt úton, helyenként alagútban is. Az út egyszer csak véget ért - itt egy kis gáttal felduzzasztották a patakot és csak csónakkal lehetett tovább menni. Magas sziklafalak között csónakáztunk, körbevettek bennünket a páfrányok, mohák, fenyők, a víz mindenhonnan csorgott lefelé. A "gondolásunk" rengeteg érdekes alakzatra hívta fel a figyelmünket (krokodil, elefántcsalád, spanyol terasz, ...), s megmutatta nekünk a «cseh Niagarát» is.

Utazásunk utolsó napján a prágai várnegyedbe látogattunk, ahol a helyi idegenvezető segítségével ismerhettük meg többek között a Királyi palotát, a Szent Vitus katedrálist, a Szent György bazilikát és az Arany művesek utcáját.

A prágai vár (Prazsky hrad) Európa legnagyobb várkomplexumának számít, és a Guinness-rekordok könyve szerint maga a vár, 570 méteres hosszával, és 130 méteres szélességével a világ legnagyobb ősi vára. A régi időkben innen kormányozták az országot a cseh királyok, ma pedig itt van a cseh köztársasági elnök irodája.

Az elnöki palotától átsétáltunk a Szent Vitus székesegyházhoz. A Szent Vitus székesegyház Prága, és egész Csehország legnagyobb, és legfontosabb egyházi épülete, amely a cseh királyok és királynők koronázásának tradicionális helyszíne volt. A magasba törő ívek, az aprólékosan kidolgozott részletek, a homárt, varangyot, sárkányt és vénasszonyt mintázó vízköpők, a kapukon helyet kapó alakok, valamint az óriási ablakok gótikus kavalkádja sehogy sem akart ráférni egy fényképre, így hát puzzle-stílusban kényszerültünk megörökíteni a látottakat.

Következő állomásunk az Aranycsinálók utcáját célozta meg. A 16-17. századból származó apró házak a kor mesterembereinek, alkimistáinak szolgáltak otthonul. A kis szobák hangulatát néhol gramofonnal dobták fel, de akadt kevésbe hívogató kunyhó is, ahol a konyhaasztalon hatalmas, véres balta hevert.

Fantasztikus élmény volt sétálni a száztornyú városban, átlépni az Óvárosi Hídtorony kapuját, nézni a Moldva hullámait, csónakázni az Edmund-szorosban. Mi is éreztük, amit már előttünk sokan mások: „Prága nem enged el".

Nagyné Mussó Judit (az utazás szervezője)
Fotók: Hudák Katalin