Egy hét a természetben

Osztályunk március végén egy hetet töltött a Harangodi Erdészeti Erdei Iskolában. Izgatottan vártuk, hogy milyen lesz egy hét együtt!

Hétfőn, miután megismerkedtünk szállásunkkal, felfedeztük a környéket. Az erdei barangolás közben találtunk egy kis gyíkot. Délután hamar eleredt az eső, ezért a rőzsegyűjtést csak később kezdhettük el. Az éjszakai rókavadászatot közös megegyezéssel megtartottuk. Az esőtől átfázva még sokáig beszélgettünk, mókáztunk az ágyban. Nehezen jött álom a szemünkre.

Másnap két vadászkutya látogatott el hozzánk a gazdájával. A kutyusok nagyon szelídek és játékosak voltak. Meg is sétáltathattuk őket. Ebéd után következett az íjászat. Norbi bácsi felügyelete mellett mindenki öt körben próbálhatta ki magát. A legügyesebb Benyusz Panna volt, aki minden körben a legtöbb pontot szerezte. Egy solymász is érkezett hozzánk. Sokat mesélt a Tajpan nevű sasról. Nagyon izgalmas dolog volt egy ekkora madarat a karunkon tartani. Az éjszakai túra is jól sikerült, igaz, kicsit féltünk, meg egy csapat el is tévedt.

Szerdán délelőtt a környéken kirakott madárodúkat vizsgáltuk meg. Néhányban már félig „megépített” madárfészket találtunk, de volt egy olyan, amelyikbe egy kis pele költözött. Délután hajtóvadászatra indultunk. A csapat egyik fele vadász volt. Nekik egy-egy fa tövében kellett várakozniuk és figyelniük. A többiek voltak a hajtók. Egymástól 20 méterre, egyenes vonalban haladtunk előre, közben nagyokat kurjongattunk. A vadászat alatt szökellő őzeket, gyorsan menekülő nyulakat és fácánokat láttunk. A napot számháborúval fejeztük be az arborétumban.

A 4. napon, egy hosszú túrán vettünk részt. Úticél a Harangodi tó és a TÉKA tábor volt. Útközben gyíkokat, mocsári teknőst és ürgéket láttunk. A fárasztó séta után nagyon jólesett a finom ebéd az erdei iskolában. Nagy meglepetésünkre igazgató bácsi is meglátogatott bennünket. Igen érdekes előadást tartott a tájékozódásról.

Az utolsó napon Norbi bácsi a házikedvencek helyes tartásáról, gondozásáról beszélt. Később kenyeret sütöttünk a filagóriában. A tésztát már készen kaptuk. Mindenki maga formázta meg a cipót. Még felirat is került rá. Nagy dicséretet kaptunk, mert megérkezésünkkor az eső ellenére is igen sok rőzsét gyűjtöttünk. A szép pirosra sült kenyeret szépen becsomagolva ajándékként hazavihettük szüleinknek, akik már nagyon vártak minket az iskola előtt.

Nagyon sok élménnyel gazdagodtunk. Máskor is szívesen megyek erdei iskolába.

Dobos Lili
4.a osztály