Dsida Jenő emlékére

Kovács Levente 12. a osztályos tanuló a Gyermekjóléti Alapítvány és a 30 éves Országos Mécs László Irodalmi Társaság pályázati felhívására készített alkotásával III. helyezést ért el. A versenyt a fiatalon elhunyt erdélyi költő, Dsida Jenő emlékére hirdették meg. A szervezők amatőr és rendszeresen publikáló szerzők tollából, hazai és határon túl élő alkotóktól egyaránt várták magyar nyelvű műveiket. A pályázat egyik fő célja volt ráirányítani a figyelmet a magyar irodalomra, a magyar nyelven írt alkotásokra, valamint új irodalmi művek írására is szerettek volna ösztönözni.

Gratulálunk Levente újabb kiváló eredményéhez! Molnár Júlia

Dsida Jenő emlékére

Hogy hányszor kezdtem ékes versbe!
Hylatesből hívtam Phoebust hozzá,
Hiába: mindig újrakezdve,
Mit nyíri szél visz, folyt finom porrá.

Virágtól bár lantom kivettem,
Házsongárdon minden húr elszakadt.
Horáci sort menten feledtem,
Rigóként röppentek szét a szavak.

Leírtam volna mint megáldta
Euterpé ifjú láng-hévvel őt,
Dús Castalia-parton állva
Kiszabta: „Dalba fond kevés időd”

S mást is! Kéjt, játszi, röpke lángot,
-Én rossz költő vagyok, nem festhetek-
Heves, szerelmes ifjuságot,
Rímes palackba zárva perceket.

Ő Parnassus hegyére jára,
Engem habos Carpathus eltemet.
Boldog kinek szerény a vágya,
Könnyen hord átkos, ólmos terheket.

Melinda kíre vár epedve
Darócból készül ott nemes brokát,
Ül asztalához a szerencse;
Meglelte Antium szent gyámolát.

Költöm tucat strófán a semmit,
Ő hangja mély, magyarhü, eleven!
Mi nálam húnyó, hamvadó: a hit
Nálánál lobban, szédül tűzesen.

Ha versel, leghonosb a psalmus,
Síkon, hüvös havason átremeg,
Itt meg csak mű-gyöngy a jambus,
Szép, mégis talmi mázba' díszeleg.

Miként ha nem kapott sejtelmet
Kivert tanítvány sírja mesterét,
Kiáltom, hogy Dsida, e nevet
Zümmögd Zephir, zúgd tarkán szerteszét!