4 évszak – 4 túra

2017. szeptember 30-án iskolánk 49 fős csapata a Zempléni-hegységbe kirándult. Utazásunk célja a Hejce melletti Borsó-hegyen kialakított emlékpark meglátogatása volt.

Hejce kis zempléni falu a szlovák határ közelében. 2006-ban került be a hírekbe, amikor is egy koszovói békemisszióból hazafelé tartó szlovák katonai repülő a szomszédos Borsó-hegynek ütközött. A szerencsétlenségben 42 szlovák katona vesztette életét, néhány kilométerre az otthonuktól. A hegytetőn kopjafák, a faluban egy szobor emlékezteti az arra járókat a tragédiára.

A Borsó-hegyre Hejcéről indultunk. A faluban tábla jelzi az irányt – a falutól az emlékhelyig kb. 7 kilométer. A faluból kiérve a Szerencs-patak völgyében, természetvédelmi területen, egy enyhén emelkedő erdészeti úton haladtunk. A nagyjából egyórás séta után megérkeztünk az 590 méter magasságon található Fehér-kúti vadászházhoz. A tisztás padjain megpihentünk, ittunk a forrás tiszta, hideg vizéből, s erőt gyűjtöttünk a ránk váró meredekebb útszakaszhoz.

Rövid, ám nehezebben járható kaptató után elértünk a Zempléni-hegység egyik leghangulatosabb kilátóhelyéhez. Először csak egy apró, sötét foltot láttunk a fák között, aztán lassan kibontakozott előttünk a 700 méter magasan strázsáló Sólyom-bérc. 40 méter magas, függőleges falai vulkáni eredetűek (közkedvelt sziklamászó hely!). Különleges volt, ahogy kilépve az erdőből a sziklafal tetejére a gyönyörű panoráma elénk tárult. Ráláttunk Háromhuta hosszú, nyugat-keleti futású völgyére, szemlélhettük a távolban párásan tükröződő hegygerincet, a velünk szemben magasodó Gergely-hegyet Némi izgalomra adott okot az egyik fatörzsben lakozó darázskolónia, amely nem örült annak, hogy megzavartuk nyugalmukat.

Innen továbbindulva kb. fél óra alatt értünk fel a Borsó-hegy tetejére, ahol a tragédia helyszínén egy sajátos emlékhelyet alakítottak ki. A helyi erdészet jóvoltából magasló kőoszlop környezetében 42 kopjafa őrzi a repülőszerencsétlenségben meghalt katonák emlékét. Ezeket egy helyi fafaragó, Tóth Imre készítette.

Néztük a letarolt csonka fákat, a megégett törzseket, a kidőlt fákra felerősített névtáblákat, az elégett gyertyákat, a virágokat. Olvastuk a neveket, a születési éveket és számolgattuk hány évet éltek. Megdöbbentett bennünket, mennyire fiatalok voltak! Miután elhelyeztük a kőoszlopnál a megemlékezés mécseseit, beszélgettünk egy kicsit a történtekről.

A visszaút már könnyebbnek tűnt a többség számára, de azért hatalmas üdvrivalgással fogadtuk járművünk megpillantását. A végelszámolásba a rengeteg pozitív élmény mellett „negatívumként” csak néhány vízhólyag, s egy elszakadt nadrág került.

Mindnyájan azzal a jó érzéssel érhettünk haza, hogy ezen a ragyogó napsütéses napon tettünk kicsit az egészségünkért: friss levegőn voltunk, mozogtunk, jól éreztük magunkat, szép és különleges helyen jártunk.  

A szervező tanárok