Végvári küzdelmek

…Néhány ezer asszony és leány, ifjú és gyermek és velük együtt sok öreg is jött össze e városba, hogy elkerüljék a törökök szörnyű zsarnokságát és a halált, én pedig megkíséreltem, hogy ezt a gyenge várost megvédjem az olyan kegyetlen és hatalmas ellenségtől, a törökök császárától és az ő erejétől, amellyel a várost személyesen körülzárta. Nem azért tettem, mert úgy gondoltam, hogy hatalmával szemben tartani tudom magam, hanem hogy őt itt egy darabig késleltessem, amíg Felséged a rómaiak legkeresztényibb császárával … együtt a törökökkel szembetalálkozhatik és annak a legjobb és legnagyobb Isten segítségével ellenállhat.

Ha felséged tudni akarja, hogyan vagyok ellátva és milyen katonáim vannak a városban, Felségednek elmondhatom, hogy itt szerény állásomhoz mérten, ahogyan a házigazdához illik, szegényes életet éltem, 10 nehéz fegyverzetű lovasom és 28 huszárom volt. Úgy határoztam, hogy ezekkel a következő napon, amint a törökök császára várakozásom szerint valamennyi seregével a város mellett elhalad, Felségedhez megyek, hogy mint hűséges híve Felségednek a harcmezőn szolgálhassak, a várat pedig, amely az én szegénységemhez mérten eléggé el volt látva, egy jó és becsületes nemesnek akartam átadni megőrzésre.

…nincsenek más katonáim és senki egyebem, mint nyomorult és szegény parasztok, akik a városhoz menekültek. Közülük eleinte nem több, mint 700-nak volt fegyvere, de már ezeknek fele elpusztult. Velük együtt elestek az összes kevéssé alkalmas servitoraim, akik gazdatisztek voltak. Azonkívül egy mázsánál nincsen több puskaporom, pedig a saját pénzemen szereztem 300 forinton puskaport és ezt a városban kellett szétosztanom, ha a várost meg akartam tartani. A vár ugyanis a városban fekszik, és csak addig tartható, amíg ez, a vár ugyanis semmivel sem biztonságosabb.

Aki csak ezt a várost és a benne levő gyenge népet ismeri, világosan látja, hogy legkegyesebb megőrzőnk, Krisztus a maga könyörületével tartott minket eddig meg. Legkegyelmesebb Királyom! Felséged egyes bécsi tanácsosainak jeleztem, hogy meggyőződésem szerint a törökök császára nem fog Bécsbe menni, és úgy vélem, hogy most sem fog valamit is elfoglalni, hanem az ország határa mentén egészen Szlavóniáig egyes mezővárosokat és megerősített helyeket portyázóival megtámad, így egy ideig itt állomásozik és a földeket köröskörül dúlja, és azzal kérkedik, hogy Felséged ellenében dicsőséget aratott, amennyiben hangoztatni fogja, hogy közben senki sem mert vele megütközni.
(Jurisics Miklós levele I. Ferdinándhoz 1532.augusztus 28.)

Mikor a pasa ő fensége elé világbírói szokás szerint előőrsül rendelt nevezett bég a szendrői vitézekkel elül járt és a tévhitben élő, feslett erkölcsű gyauroknak közé tartozó Kőszeg nevű nagy vár elé érkezett: a gyaurvadászó rettenthetetlen seregből egy csapat vitéz a vár közelébe ment, az alávaló hitetlenek lovassága pedig kijött a várból, és a vár előtti mezőn igen heves harcot vívtak. A szüntelenül elvonuló muzulmánokra zarbuzánokkal kisebb ágyú lövöldöztek a vár faláról mert bíztak váruknak erősségében és ezért ellenkeztek. Valóban a nevezett erősség egy nehezen járható hegy lábánál épült nagy vár, amelynek fala terjedelmes, mint az egész világ, a levegőbe nyúló bástyái magasabbak az égi Hal csillagzatnál és olyan erősek, hogy nem lehet leírni. Árkának mélységét és szélességét az okosak éles esze sem bírná megmérni.

A külső, megerősített városon belül van a különálló, több sor fallal és bástyával kerített vár, hegy nagyságú kerek tornyokkal és magas falakkal, s azt is árkok kerítik. A külső városban csodálatosan és művészettel épített templomok vannak levegőbe meredő tornyokkal, melyek a rossz úton járó, keresztimádó keresztények imádkozó helyei. A várbeli épületeket és a lakott helyeket körülvevő falon kívül is jelentős város van.

Mivel a győzelmes harcosoknak a harcban tanúsított rettenthetetlen viselkedésük félelemmel és aggodalommal töltötte el a gyauroknak félénk szívét s ezért makacs életüknek képét a megsemmisülés tükrében látták: ennélfogva az említett hónap 26.napján augusztus 28 a vár emírje, a Mikolas nevű hitetlen Jurisics Miklós, kegyelemért kiabálva megalázkodással és megtöretve kijött a várból, s az irgalmas pasa közbenjárásához folyamodva kegyelmet kért a világ menedékhelyeként szereplő padisah győzelmes udvarától. (Dzselálzade Musztafa kortárs szemtanú Az országok osztályai és az Utak felsorolása című munkájából)

…kinyilvánították Szulejmán abbeli akaratát, hogy a császár kezébe akarja kapni Buda várát. Néhány érvet is felhozott e tette indoklására mégpedig: az urak közti viszálykodást, elégtelenségüket Buda megvédésére, gyengeségüket az ellenséggel szembeni ellenállásra. Azt mondta, hogy ő hihetetlenül nagy költségek árán jött ide, a hadinépével nem képes folyton ezeknek az országrészeknek a védelmére felvonulni anélkül, hogy ez övéinek ne lenne nagy veszteségére és kárára odahívták a budai bírót a basák sátrához, elmondták neki a császár akaratát, s midőn látta, hogy az urak elnémultak a császár parancsa nyomán, ő sem mert ellenkezni. Odahívták Márkus Péter őnagyságát is, ki bíró társa volt, azért, hogy se a városkapuban, sem bent a városban senki se merjen tiltakozni, sem ellenszegülni. Eközben belépett a császár sátrába a janicsáraga, a janicsárok parancsnoka, aki midőn a sátorba lépve meghallotta a császár parancsát, egyetlen szót sem szólt, de a karjával adott jelre csapatostul rohantak a janicsárok s a testőrök is Buda elfoglalására. Mindebből azt láttuk, hogy ezt az ügyet már előzetesen megbeszélték és el is döntötték, mert soha máskor annyi török lovast be nem küldtek a városba, mint azon a napon emellett a város kapuját – a gondoskodó barátság ürügyén – már előre megszállták, mint mondották azért, hogy az esetleges kizárásokból, be nem engedésekből viszály vagy éppen öldöklés ne támadjon. De mi felismertük ebből a cselvetést. Rövidre fogva: csapatonként nyomultak be a városba, megszállták az összes őrhelyeket a szembejövőket bezavarták saját házaikba, ők maguk két napon át a polgárok házai előtt tanyáztak, tele volt velük a piactér, zsúfolásig tömve az utcák a királyné őfelsége fiát visszatartották a többi úrral együtt a sátorban, s nem is engedték korábban haza csak már akkor, amikor a császár megbízott emberei visszajöttek és jelentették: Budát a császár akarata szerint, ellenállás nélkül bevették.
(Izabella királyné servitorának levele Verancsics Antalhoz)

…ahogyan csaknem minden eddigi levelemben könyörögtem Felségednek, hogy tisztességgel rendezze a királyné Izabella és fenséges fiával János Zsigmond való kapcsolatát, éppúgy – ha lehet, még alázatosabban – most is azért esedezem, hogy én is szabadabban szolgálgassak Felségednek. A török ugyan szép szavakat mond, de nem szabad megbízni benne, hiszen e tetszetős szavak nyomán már sok országot végromlásba döntött. A királyné őfelségét tehát nem hagyhatom itt a nyilvánvaló veszedelemben, hanem valamely biztos helyre kell vinnem. Ha viszont a királyné őfelsége úgy távozik el az országból, hogy Felségeddel még nem rendezte el jól ügyét, akkor nagyon félek attól, hogy az egész ország átpártol a törökhöz…

Amint pedig semmi sem lehet kedvesebb és kellemesebb az életnél, éppúgy minden bizonnyal semmit sem kívánok szívesebben, mint azt, hogy megtörténhessen végre az életemben felségeddel való találkozásom … mégsem látok most lehetőséget az utazásra, minthogy az a megszámlálhatatlan gond, ami e föld megtartása érdekében fogva tart, még azt sem teszi lehetővé, hogy egyik várból a másikba átmehessek de az is igaz, hogy ha a török észrevenné, hogy elutaztam felségedhez – amit titkolni semmiképpen sem lehetne -, soha jobb alkalmat még felkínálni sem lehetett volna neki arra, hogy megtámadja az országot.

Írtam egyébként a legszentebb és katolikus császári Felségnek V. Károly is arról a háborús lehetőségről, amelyről előzőleg már Felségedet is tudósítottam. Könyörgöm tehát Felségednek, hogy az Isteni irgalomra, az egész kereszténység üdvére, az ártatlan gyermekek és özvegyek könnyeire, az öregek mélyről felszakadó sóhajtásaira s a szerencsétlen nép rettegésére tekintettel, méltóztassék ő szent császári Felségét arra buzdítani: ne tűrje azt, hogy az országot, amelyet elődeink vérük hullásával őriztek meg, s amelyről mindenki úgy vélekedett, hogy az egész kereszténység elővédbástyája, a keresztények legnagyobb kárára, a leggaládabb ellenség kezébe kaparintsa most ugyanis olyan alkalom kínálkozik Felségtek számára az ország megvédésére, amelynél sem nagyobb, sem hasznosabb nem is lehet ezzel az országgal kapcsolatban pedig Felségteknek meg kell fontolniuk azt, hogy ha ezt az alkalmat elmulasztják, az ellenség csak ebből az országból kiindulva, könnyedén meghódíthatja magának az egész keresztény világot.
(Fráter György levele I. Ferdinándhoz – 1543)

Továbbá Ali Portug portugál származású hadvezér basa a nagykiterjedésű mocsarak, lápos területek miatt szinte járhatatlan, és a mieink által megközelíthetetlennek vélt oldalon külön csatornákat húzatott, a vizeket levezettette, annyi fát és földet hordatott oda, hogy rövid idő alatt jelentős nagy halmot hányatott, mindezt a szegény keresztény parasztok ezreinek keserves munkájával. A mieink állandóan lőtték őket a várból, de az ellenség erre rá sem hederített. Hiszen tudta, hogy a golyók csak nyomorult keresztényekre hullanak, egyrészt azokra, akik a török alatt Nándorfehérvártól egészen idáig laknak és ezért ide kényszerítették őket. Másrészt azokra a nyomorult emberekre, akiket csak a hadjárat során vontak állati iga alá és szolgaságba, egyébként is szánalmas rabságba.

Ezek után került sor Ali Portug basa várak ostromára szolgáló találmányának alkalmazására, mely abból állott, hogy három kocsit egymás mellé és mindegyik után tizennégyet egymás mögé állított, erős láncokkal és vaskapcsokkal jól összekötözött, és egymásba akasztott, óriási fatörzseket erősített keresztben reá egymáshoz kapcsolódóan, és mint valami erős hidat az előbb említett magaslaton keresztül … a várhoz csúsztatták előre.

A becsületes, férfias, lovagias grófot tehát ekkor az utolsó és végső szükség arra késztette, hogy a körülötte még életben maradt nemesekkel előremenjen – a többi meglevő harcosok szintén a vár kapuja elé gyűlnek, amelyet ebben a nyomorúságos helyzetben a vár kigyulladt önként kinyittatott – a hídra páncélingben és magyar sisakkal, a kezében pisztollyal és az oldalán súlyos pallossal … meghal becsülettel hitéért… (Jelentés Miksa királyhoz Szigetvár védelméről és pusztulásáról)